A római FAO-pannók

Az olasz kormány megbízásából Amerigo Tot az 1950-es években öt pannót készített az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) részére. A munkákat a szervezet székházának öt ajtaján helyezték el. Az olasz kormány meghívására a FAO 1951-ben Washingtonból Rómába tette át székhelyét a Circo Massimo és a Terme di Caracalla közötti területen épült Gyarmatügyi Miniszteriumba, amely a vilagháborút követően érthető okokból elvesztette eredeti funkcióját. Az épületben nem volt olyan konferncia terem és nagy tanácskozó termek, amelyek megléte a FAO műkodéséhez elengedhetetlenek, így került megépítésre az úgynevezett "A" épület, amely első emeletén két nagy tanácskozó terem, a Green és Red Room (az elnevezések a tanácskozó termekben levő szekek és fotelek bőrkárpitjainak színére utalnak), a második és harmadik emeleten pedig a konferencia terem került kialakitásra. Ezt a berhuházást teljes egészében az olasz kormány fizette és menedzselte.

A Zöld és a Vörös Termet egy közös előtérből (lounge) lehetett megközelíteni. Ennek a folyósónak a bejárati ajtaját és a két terembe nyíló két-két ajtó díszítését Amerigo Tot keszítette el beige színű formica lemezre, a Termini Pályaudvar homlokzati díszéhez hasonló nonfigurativ motívumokat karcolva rá.

1982 körul a Zöld és Vörös Terem felújítasa soran ezeket az ajtokat leszerelték. A renoválást a svéd kormány finanszírozta, így az előtér Scandinavian Lounge elnevezést kapott svéd bútorzattal és díszítéssel. A leszerelt ajtókra az olasz kormány nem tartott igenyt, így a FAO a pincében tárolt ajtókat kiadta magántulajdonba. Terjedelmük miatt az ajtók nem, hanem csak a Tot által készített panelek kerültek Magyarországra. 1983 végen a paneleket az eredeti ajtókhoz hasonló keretbe foglaltatták. A pannók sokáig a TOT Oktatási Központ termeiben voltak láthatók. A nyolcvanas évek végen a művek innen is elkerültek.

Az öt pannó mindegyike négy elemből, azaz ajtószárnyból áll, méretük 220 x 220 cm.

(A fent lejegyzetteket a pannók megmentője, jelenlegi tulajdonosa jóvoltából közlöm.)

Az ötvenes években Tot számos hasonló felfogású művet készített. A hagyaték vázlatai, monotípiái, pasztellképei és nem utolsó sorban akkor készült murális alkotásai is ezt a formarendet követik. Joggal lehet tehát önálló periódusként kezelni ezeket az alkotásokat.